|
Kinga és Kata beszámolója. Köszönjük!
2005. 08. 07. (vasárnap)
Végre itt vagyunk Belényesen! Nagy nehézségek árán. Az ország különböző
pontjairól indultunk el a reggeli órákban 4 autóval. Illetve 6-an
vonattal és busszal vágtak neki a „nagy útnak”.
A
reggeli felkelés nehézségei után kik hol találkoztak azzal az emberrel,
akinek a kocsijába be voltak osztva. Engem (Kata) 9:30 körül vettek fel
Hajdúböszörményben. Ezután Debrecenben „keringtünk”, majd indultunk az
országhatár felé, ahol nagy riadalom keletkezett, amikor Robiék autóját
félreállították a létavértesi határőrök. Először nem tudtuk mi a baj,
majd kiderült, hogy lejárt a „zöld kártyájuk”, ezért nem engedik át őket
a határon. Mindenki nagyon aggódott és sajnálta őket. Végül is vissza
kellett fordulniuk, így mi 3 autóval folytattuk utunkat, csak Szabolcs
és Jani vágtak neki hősiesen gyalog az útnak. De mi sem jutottunk
messzire, mert Peti Trabija lerobbant. „Szerencsére” gyors ellenőrzés és
javítás után tovább indultunk, s így pár órával később megérkeztünk ide,
Belényesre, ahol 6 félholt fiú várt bennünket. Sajnos az utazásuk
kalandjairól nem voltak hajlandók beszámolni, ennek ellenére mi nagyon
örültünk nekik. Gyorsan lefoglaltuk a legszebb szobát és felfedeztük
kicsit a környéket. Mivel mindenki nagyon fáradt volt, este csak egy
rövid bemutatkozásra volt energiánk, majd lefeküdtünk.
Nagyon reméljük, hogy holnap megérkezik Emese és Robi is!
2005.
08. 08. (hétfő)
Ma
egész nap esett az eső, ezért be voltunk zárva a házba, de ez egyáltalán
nem volt probléma, mert csendesnapot tartottunk. Ennek keretében Attila
beszélt nekünk Pál apostol életútjáról és a pálfordulásról. Ebből
megtudtuk, hogy mi a megtérés, s hogy annak mindig következményei
vannak. Pál példáján keresztül megláttatták velünk, hogy sohase függjünk
életkörülményeinktől, illetve, hogy képességeinket azért kaptuk, hogy
Istent szolgáljuk vele. Ezután egy izgalmas „tesztet” tölthettünk
ki, melyből kiderültek jó és rossz tulajdonságaink. Hála Istennek a
pozitív tulajdonságok túlsúlyban voltak. Közben Emese és Robi is
megérkeztek, így kicsit megnyugodtunk, hogy nem tévedtek el és épségben
ideértek.
Délután sokat énekeltünk, beszélgettünk, nagyokat játszottunk és
élveztük az együttlétet. Este nem is akartunk lefeküdni, mert annyira
belejöttünk a ‘gyilkosos’ játékba, de végül is a felnőttek bezavartak
bennünket az ágyba. De nem tudtunk elaludni, mert a gyomrunk nem
engedte, ugyanis az ebéd és a vacsora egyben volt megtartva késő
délután.
2005.
08. 09. (kedd)
Ez a nap nagyon jól kezdődött: ragyogó napsütésre ébredtünk és még a
reggeli torna sem tűnt fárasztónak. Reggeli után a vezetők eldöntötték,
hogy nagy túrára indulunk. Gyorsan elkészültünk és nekivágtunk a több
mint 1600 méter magasban lévő Mezőhavasnak.
Nagyon fárasztó volt, mert a talaj csúszott, meredek volt és át kellett
kelnünk az áradó patakon is, de megérte. Ugyanis felértünk egy gyönyörű
tisztásra, ahonnan tulajdonképpen nem is kellett volna tovább mennünk,
hisz’ annyira tetszett, de mivel az irányítás férfikézben volt, ezért
folytattuk utunkat. Végül felértünk a csúcsra, ami egy csoda, mert rossz
úton indultunk el. Sajnos a sok fáradság után, a hegyre felérve
csalódnunk kellett, mert a kilátás nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket. Így csalódottan, fáradtan és éhesen indultunk visszafelé a
táborhelyhez. Ez az út ismét kalandosra sikerült. Egy meredek lejtőn,
ahol fától fáig közlekedtünk, s ezekbe kapaszkodtunk Papára rádőlt egy
korhadt fadarab. Hála az Úrnak, hogy semmi komoly baj nem történt. Este
fáradtan, de izgatottan és bizakodva vártuk a következő napot.
2005.
08. 10. (szerda)
Ismét szép napra ébredtünk. A reggeli torna, a közös reggeli után
gyalogosan illetve autók segítségével elindultunk a Medvebarlanghoz..
Mivel nem mindenki fért be egyszerre az autókba, ezért kb. 10-en gyalog
vágtunk neki az országútnak. Sokat sétáltunk, nagyon elfáradtunk és már
az éhhalál környékezett (már az összes útszéli szedret lelegeltük),
amikor végre értünk jöttek. Gyorsan beültünk a kocsikba és bíztunk
benne, hogy minél hamarabb odaérünk. A cseppkő barlang gyönyörű volt,
bár sajnáltuk, hogy nem volt magyar nyelvű idegenvezetés és hogy nem
volt kivilágítva a teljes barlang. Ha ilyen csodálatos dolgokat lát az
ember mindig elgondolkozik Isten tökéletes alkotásain, a körülöttünk
lévő világon, a természeten, s annak minden szépségén. Visszafelé
szintén 2 részletben indultunk (gyalog és kocsival). A rövidke délelőtti
túra végül elég hosszúra sikeredett. Este fél 6-ra értünk a
szálláshelyre. Megvacsoráztunk, lefürödtünk és közös beszélgetésen
vettünk részt, ahol a párkapcsolatról és a házasságról esett szó.
2005.
08. 11. (csütörtök)
Ma nagyon meleg volt. Kivételesen tovább aludhattunk, mint máskor, így
nem voltunk annyira fáradtak. Délelőtt nagyot fociztunk, métáztunk és
röpiztünk. A két csapat (mivel egész héten két csapatban voltak a
játékok, a foglalkozások és a beszélgetések) összemérte az erejét és a
legtöbben nagyon élveztük a játékokat. Ebédre hagymásbabot vagyis a
szokásos KIFI menüt ettünk. (Tudjátok nincs KIFI emlékezetes hagymásbab
nélkül, gondoljunk csak a sátoros babos kirándulásra). Az ebéd
elfogyasztása után rövid sétára indultunk, mely közben alkalmunk nyílt
beszélgetésre és a természet gyönyörűségének megcsodálására. Hazaérve
áhítatot tartottunk a hiteles kereszténységről. Ezt követően a témához
kapcsolódó csoportbeszélgetés következett, melynek a korgó gyomrok
vetettek véget, így jött a vacsora ideje. A mai nap egész nyugisra
sikerült, állítólag a holnapi már nem ilyen lesz: nagy túrára
számíthatunk. A későbbiekben erről is beszámolunk.
2005.
08.12. (péntek)
A
rossz idő miatt a nagy túra elmaradt, a hír változóan hatott, valaki
örült, valaki nem. (Mi igen) Délelőtt nagy csapatvetélkedőt rendeztünk.
‘Tabuztunk’ egy óriásit, majd a színdarabra készültünk. Ugyanis azt a
feladatot kapták a csapatok, hogy Pál életéhez hasonló, a mai korban
történő megtérést (pálfordulást) adjanak elő. Ezután jött az ebéd, majd
Robi áhítata, mely Pál missziói útjáról és Isten vezetéséről szólt. A
délután elhozta számunkra a ‘fele sem igaz’ játékot. Mivel a
legtöbb kérdés földrajzos volt, ezért azoknak akik nem értettek hozzá, a
végére már unalmassá vált, így vágytak ki a szabadba. Felmerült a
sárfoci ötlete, amit a fiúk hatalmas lelkesedéssel fogadtak. Az ő
kérésük is teljesült hiszen kimentünk a focipályára. Az eső éppen nem
esett ennek ellenére sokat csúszkáltunk és nagyokat estünk.
Hazaérkezésünk után kihirdették a csapatverseny eredményét. A küzdelem
szoros volt, az eredmény mégis döntetlen. Minden csapattag sok édességet
kapott. Vacsi után még összeültünk egy kis csoportos beszélgetésre, ahol
mindenki beszámolt a héten kapottakról. Aztán aki akart lefeküdt, de
néhányan késő éjszakáig beszélgettünk.
2005. 08.13. (szombat)
Eljött a haza indulásunk napja! A 6 fiú, akik busszal és vonattal
mentek, hamarabb eredtek útnak mint mi. Sajnos mi még aludtunk mikor ők
elindultak, ezért el sem tudtunk tőlük búcsúzni, nagy bánatunkra.
Az utolsó közös reggeli, az összepakolás és a takarítás után mi is
elindultunk. Az utazás közben sok beszélgetés: telefonszám és emailcím
csere stb. történt. A végső búcsút Debrecenben a fagyizás után vettük
egymástól.
Azt hiszem senki sem bánta meg ezt az egy hetet, melyet együtt
töltöttünk. Jó volt újra látni a már megismert embereket, barátokat és
jó volt új ismeretségeket is kötni. Bízom benne, hogy az itt kialakult
barátságok tartósak lesznek, s nem csak ideig óráig tartóak.
A
szolgálatok áldottak, építőek, elgondolkoztatóak voltak. Pál apostol
életén keresztül hibáinkat, bűneinket, hiányosságainkat ismertük fel,
melyeknek elhagyásához segítséget és erőt kaptunk. A hét célja részben
az volt, hogy megismerjük magunkat, a képességeinket azt hiszem ez
a többségnek sikerült is.
Fantasztikusak voltak a közös beszélgetések, játékok, túrák. Ezek is
kikapcsolódásunkat, szórakozásunkat, egymás megismerését és épülésünket
szolgálták.
Két dolgot mégis nehezményezünk: a rendszertelen (napi kétszeri)
étkezést elég rosszul viseltük mi is és a pocijaink is illetve a KIFI
végén szoktak ajándék könyvek lenni, ez most nem volt, ezt nagyon-nagyon
hiányoljuk!!!
Köszönjük a szervezőknek a kirándulást! Köszönjük, hogy minden évben
többször is gondoltok ránk, fiatalokra és építetek bennünket!
Köszönjük a résztvevőknek, hogy ott voltatok és jelenlétetekkel
gazdagabbá, színesebbé tettétek a hetet!
Testvéri szeretettel: Kinga és Kata
|
